Card.

A mai komment az emberekről szól. Illetve azokról a valamikről akik/amik ugyan születéskor embernek születtek, de később ezt sikeresen levetkőzték.
Történet nem egyedi inkább azért közlöm, mert színesebb a többinél.
Tehát én melózok éppen egy kocsmai pult mögött, bejön, egy ürge kéri a megszokott gyógyszertári minőségű hipoallergén kannás borát.
Majd szájalni kezd nekem, a témát kb. mondatonként, de legkevesebb percenként változtatja (ez a tulajdonság a többekre is jellemző).
Magyarán szófosása van neki.
Mivel nem először találkoztam vele már azon kívül, hogy köszöntem neki többet nem szóltam hozzá.
Szándékosan nem beszéltem vele csak mosolyogtam és néztem ki a fejemből.
Ez őt nem zavarta, cirka másfél óra múlva unta meg a dolgot, addig folyamatosan járt a szája.
Hiába kérdezett tőlem bármit nem szólaltam meg ,fel sem tűnt neki a dolog hiszen ha nem rá figyeltem nem rá néztem rám szolt hogy figyeljek rá,attól függetlenül hogy másokat is ki kellett szolgálnom.
Mivel ott dolgoztam nem mondhattam neki, hogy, húzz, innen nem vagyok kíváncsi a szerencsétlenkedésedre, a többi vendég, akik már ismerték villámgyorsan leléptek mondván ezer a dolguk.
Miért nem szóltam hozzá egy szót sem? Hát mert így sokkal gyorsabban elment, másrész ez neki nem tűnt fel a lényeg az volt, hogy jártathassa a száját.
Mi a tanulság? Részemről az, hogy vannak olyan szerencsétlenek, akikhez már a kutya sem szól, mert teljesen retardált, idióták és ezek mivel , mindenki elhajtja őket a fenébe 5 perc alatt,eljönnek a kocsmába és a pultosnak pofáznak, mert ő nem léphet le.
Ellenlépések: Ha tudod, ki ilyen hiába ez a melód nyugodtan küld el a fenébe, hidd el jobb lesz neked.