Volt egy álmom.
És tök jó volt. Na de nem ám „az” az álom, hanem egy álmot láttam, amiben épp egy játékot játszottam.
A részletessége volt neki a legfőbb ismérve.
A játékban kezdő voltam és amint szétnéztem gyakorlóhelyeket fedeztem fel ahol mindég állt valaki, aki elmondta mit is tegyek
Egy katonai részleg volt az első ahol mindent a militarista dizájn jegyében díszítettek.
A merre csak mentem az álcahálókkal letakart raklapok, dobozok közt más emberekkel-játékosokkal is találkoztam. Valami oknál fogva rengeteg ételdoboz volt mindenfelé ránézésre főtt kukorica volt bennük petrezselyemmel.
Itt fegyvereket találtam, mindenfelé de annak ellenére, hogy minden volt, egyiket sem vihettem el.
-Kezdő vagy, menj gyakorolni! Így is tettem, a következő utam egy kertbe vezetett ahol a fegyverek használatát gyakorolhattam.
A távolsági fegyvereknél egy íjat kaptam, hogy lőjek az előttem megjelenő célra.
Előbb egy hatalmas épületnek és gépnek a keverékének kinéző valamit lőhettem le, ezzel gond nem volt. A második cél már egy még hatalmasabb izé volt talán egy gép- épület-szörny keveréke.
Az alul lévő szemét lőttem, de hiába mert becsukta a páncélajtó szerű szemét és a lövegékem szépen lepattant róla.
A testét lőve szintén kemény páncélba ütköztem. Épp kérdezni akartam a mellettem álló segédet, hogy itt mégis mit is tegyek amikor megláttam hogy magasabbra nézve a páncélzat megszűnik és az épülettest csupaszon néhol repedezetten látható.
Na, oda lőve már lebonthattam az idegesítő valamit.
Egy szép átlátszó kék színezetű karakterlap lett a jutalmam, amin felkerült az adott képesség egy kevéske növekedése.
Arrébb mentem, ez már egy dúsabban benőtt kert volt romokkal illetve régi kőfaragásokkal.
Itt kaptam a jobb tenyerem közepébe egy pici fekete-fehér pöttyöt gyűrűs mintával, amit ha a mellettem meglátott a fűben, repedésekben, romokon tanyázó fénylő pamacsok felé fordítottam akkor azok a kezembe repültek.
Akkorák voltak, mint egy tojás, de ahogy nyomkodtam forgattam a kezemben nem volt határozott széle. Akár ha a mágnesekkel játszottam volna, mikor taszítják egymást, szépen lassan az elején aztán mégsem tudod őket egymáshoz szorítani.
Itt megjelent egy a látóterem felét eltakaró, de azért kicsit átlátszó csúszkákkal teli könyvlap rajta három fő lehetőséggel.
Támadás, védekezés, egyéb kategória.
Na, itt inkább tovább nézelődtem és láttam, hogy mindenki gyülekezik kifelé a városba menet.
Én is oda álltam és az elsők közt haladva megláttam egy robot macskát egy utcasarkon, amint épp egy láthatatlan valami széttépi.
A feje elgurult, felvettem és a fej közölte, hogy vigyem vissza.
Visszavittem a temetőbe ahol a fej eltűnt és az ott lévő egyéb állatok, itt egy oroszlán ezt megköszönte.
Cserébe kaptam egy kék színű kristálytüskét, ami beleállt a ball kezembe és egy pont olyan fekete fehér pötty jelent meg a bal kezemen, mint a jobbon.
Ekkor megláttam a látóterem másik felét kitakaró lapot, amin szintén a fénypamacsok manipulálására lehetőséget adó csuszkák voltak, de itt már durván bele lehetett kontárkodni a dolgokba.
Ennek teljesen megörültem, hogy a többi csóró játékost megelőzve milyen menő cuccom lett.
El is kezdtem gyakorolni vele, ami konkrétan egy elég bonyolult mechanikus zárszerkezet kioldása volt.
Épp ezzel foglalatoskodtam, amikor jött két emberke és elvették mindkét pöttyömet, amin annyira felmérgeltem magam, hogy felébredtem.
Mese vége, kár hogy nem álmodtam tovább, bár érdekes hogy emlékszem erre, az álmaimat hamar elfelejtem.
