Na, lássul az épp aktuális 4A Games zseniális FPS játékát, a Metro 2033 folytatását: Merto Last Light. Azt hiszem a könyvben ez a Metro 2034 nevet viseli.
Legelsőnek, amit mondanom kell az a Half Life érzés, ami az intrónál elfogott. Hangulatos tele van élettel annak ellenére, hogy egy lerombolt világot ábrázolna, nincsenek benne üres semmit mondó töltelék részek. Artyom történetét folytatjuk, történetet folytatunk és nem kalandozunk. Nagyon behatároltak a lehetőségeink a Far Cry 3 álltal felvezetett és azóta megszokott szabadság sehol nincs. Cserébe a történet letarol, a D6 nevű katonai objektum védelmében cselekszünk és az előző történet lelkiismereti dolgait próbáljuk feldolgozni fegyverrel a kezünkben.
Ezek után mi a Rangerek a föld alá szorulva tevékenykedünk, de míg fent a légkör mérgező és mutánsokkal teli, légzőmaszk kötelező odakinn, addig itt lent szintén mutánsok és más frakciók emberei az ellenfeleink. Az egyik holdkóros haver, aki látott egy élő Dark One-t, szerint a Metro él. Itt nagyon STALKER utánérzés fogott el. Főleg miután egy elhagyatott részen sétálva telefoncsengést halottam, a plusz poén hogy a játékban csengett az a fránya telefon, de mivel pont olyan az én készülékem beállított hangja is ezért azt vettem fel nem kis tudathasadást okoztam ezzel magamnak és a játék is megkapta tőlem a horror besorolást. Ja, a telefonban a főszereplő rég halott anyukája szólt bele amitől Artyomot simán kiverte a hideg veríték.
Szóval vagyunk mi a Rangerek a D6 örzői, vannak a Negyedik Birodalom náci bajkeverői és a Vörös Út szintén elmebajos kommunistái.
Az elején elküldenek minket megkeresni az utolsó Dark One-t, mi beszélni akarunk vele a Rangerek megölni akarják, ezért kapunk egy tűzről pattant mesterlövész menyecskét (TPMM, ezentúl ez a hívójele) mellénk akinek a feladata lőni az ellenfélre és ha rosszalkodunk akkor ránk is, nesze neked szövetséges. Szóval TPMM elkísér minket a találkára, szóban inzultál, nyuszinak nevez, ezek után már biztos a romantikus folytatás. Innét becsatlakoznak a nácik aztán a kommcsik is a buliba a lényege, hogy mindenki nyerni akar. Itt megjegyezném, hogy túl gyakran teszik ártalmatlanná a főhőst ami kell a drámához de halál idegesítő és nem is valószerű.
Fegyverek hát rengeteg lehetőség van és persze lehet fejleszteni is. Normál nehézségen nem jelent ez semmit kell egy sörétes a két lövetűt gyorsan cseréljük egy nagyobb kapacitásúra ez a legjobb a szörnyek ellen. Egy hangtompítós taktikai csapáshoz és egy sorozatlövő ami jó ha van.
Ezen kívül a barkácsfegyverek, pumpálhatóak stb. inkább poénosak mint szükségesek. Dobókés ami jó mert hangtalan, gránát ez passz, gyújtóbomba na ez szuper ég-begyújt-terjedhet is ezt nem kell magyarázni, akna ez is passz. Öngyújtó ez pókhálók és a sötét ellen kiváló, lámpa sötétséget és a pókizéket elűzi, de néha kell a delej neki az F gomb hosszas nyomásával, elsősegélycsomag, gázmaszk hozzá sok szűrő, ennyivel el lehet indulni kalandozni, akarom mondani megnézni a történetet.
A harcok amiket jellemzően egy teremben vívunk tipikus Half Life kommandósok elleni harc, élvezetes és nehéz, sok megoldással. Megölsz mindenkit mert erős vagy, megölsz mindenkit de lopakodva mert ügyes vagy, megölnél mindenkit de te leütöd őket mert rendes vagy esetleg mindenkit kikerülsz és angolosan lelépsz.
Fény és árnyék ez a lopakodás alapja ezért minden fényforrás valahogy kiiktatható. Nekem nem volt egyértelmű mikor látszom mikor nem ez talán a felbontás hibája lehetett.
Szeretnék átadni a készítőknek egy elismerést a meztelen női testek ábrázolásában nyújtott kiváló teljesítményükért
Hangok remekül működnek igazán jó munkát végeztek a szinkronszínészek és az effektek is a helyükön vannak. A látvány letaglóz, hozza a 2013 elvárható és annál magasabb színvonalat talán néhol a fények zavaróak de egy ilyen jól összerakott és életszerű világot látni, le a kalappal kiváló munka.
A cselekmény szépen kibontakozik egy piros pont Dmitry Glukhovsky írónak a Metro univerzum megálmodójának.
Ha rosszat kéne mondanom, akkor az a felszíni részek kaotikus, nehéz, átláthatatlan szenvedése bár lehet hogy ez szándékos volt. Utólag teljesen egyértelművé vált számomra hogy a kinézet számomra a Fallout-ot idézi, a játékmenet illetve a pályák felépítése a Half Life-ra hasonlít kísértetiesen. Ez nem negatívum, hiszen mindkét cím megkapta az örök klasszikus rangot, talán a könyvek elolvasása sokat adna az élményhez.
Összegzésként kiváló játék több befejezési lehetőséggel, de hiányzik a 2013-ban elvárható ennél azért mindenféleképp szabadabban bejátható világ.
