BioShock Infinite egy FPS, BioShock sorozat harmadik része, ami azért fontos mert az első kettőt maximum tesztekből ismerem. Irrational Games fejlesztése, ha minden igaz akkor az Ikarusz Projekt volt a születési neve.
Először semmit nem vártam a programtól, a kezdés azonban furcsán, de alaposan kidolgozott koncepcióra utalt. A grafika kicsit fura, de az összkép igen kellemes stílust ad, hangulatot adtak a játéknak. Először egy hányingerig elmenő tökéletes, giccses világot látunk majd hopp, horror az egész.
Remekül felvezetik a játékot, fegyverek használata a céllövöldében, képességek itt vigor(erély) néven futnak. Ezek inkább taktikai elemek változatosak és hatásosak. Személy szerint én a mesterlövész puskát és a gépfegyvert használtam, néha a tűz és a villám erejével támogatva, de ez az én stílusom másnak talán nem tetszene.
Találtam „mágikus” ruhákat is de különösebben nem tetszettek, két kivétellel. Az egyik ami megháromszorozta a meele támadás hatósugarát és a másik ami felgyújtotta a környező ellenfeleket ha megütöttek. Mind a fegyverek és az képességek is fejlesztetőek ami fontos és szükséges. ehhez persze a helyi fizetőeszköz a z ezüst sas kell, amit pofátlanul és hősiesen onnan veszünk el ahonnan akarunk.
Az egyik legfontosabb a található bájitalszerű cucc ami tíz ponton át növelheti az életerőt, pajzsot vagy a sót(élet sója,ja) a vigor üzemanyagát. Én csak a pajzsra tettem, mert az magától és gyorsan tölt, nem kell enni illetve inni a töltődéshez.
Nem akarok a történetről mesélni, az ártana az élménynek, ami biztos ez aztán rendesen kidolgozták néhol Stephen King a horror nagymestere is csak pislogna. Szövevényes rejtélyek, krimi és misztikum egy kis tudathasadásos állapot emlékek amik nincsenek, bogozd ki ha bírod kedves játékos.
Ami zavart az hogy DX11-et kért, ami nekem nincs. Az ellenfelek egyre erősödnek, a főhős már nem annyira és a csaták kimerülnek abban hogy elértem egy helyre és ott rám ront a teljes tengerészgyalogság és a felkelők is engem ütnek, úgy alapvetően mindenki az ellenségem. Cserébe valaki mindég addig rugdos, míg a holttestem életre nem kel.
Tulajdonképpen minden további információ az élményt rontaná. Erősen a felfedezzük és lassan áll össze a kép alapú a történet, erre valók a található lemezlejátszó szerűségek és az egyszemélyes egy perces mozik. Ezek erősítik a hangulatot és adagolják szépen az információt is.
Talán a steampunk világ vagy a Fallout szerű utalások miatt tetszett meg, a befejezésnél illik kapaszkodni. Ha a Mass Effect 3 vége szíven ütött ez sem fog kegyes lenni.
